Xestia sexstrigata

Atlanto-mediterrán faj, legkeletibb ismert élőhelye a Kaukázus északkeleti részén van. Az atlantikus éghajlatú nyugat-európai területeken és Észak-Európában szélesen elterjedt, .míg Közép- és Dél-Európában igen lokális, elsősorban magashegységi tőzeglápokhoz, nagyobb mocsárvidékekhez kötött. Magyarországi felbukkanása fölöttébb meglepő volt, annál is inkább, mivel síkvidéki lápterületeinken a korábbi, viszonylag intenzív kutatások során sem sikerült megtalálni. Első hazai lelőhelyét a Vértes-hegységben, Gánt közelében SZEŐKE K. fedezte fel (1992), két évvel később a Szigetközben (Patkányos) egy további populációját találta meg HORVÁTH GY. J. A kilencvenes évek vége felé további szétterjedésének lehettünk tanúi, melynek során a Középhegység több pontján is megjelent (GYULAI et al, 2001). Egynemzedékes faj, repülési ideje július végétől szeptember elejéig tart, a hazai példányok augusztusból származnak. A mesterséges fény vonzza, a csalétket is felkeresi; rendszeres viráglátogató. (= umbrosa HÜBNER, 1790, praeoc-cupied). Típuslelőhely: Anglia. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Az elülső szárny egyszínű, világos rózsabarna, a keresztvonalak és az árnyékvonalak egyaránt élesen kirajzoltak, sötétbarnák. A fej és a tor vörhenyesbarna, a potroh okkerszínű, narancsbarna szőrzettel és farpamaccsal. Az elülső szárny keskeny, nyújtott, a rajzolati elemek sötétebb barnák. A belső és külső keresztvonal éles, kevéssé hullámos, az árnyékvonal és a hullámvonal széles, pásztás. A kör- és vesefolt viszonylag kicsi, barna keretű, alapszínű kitöltésű. A szegélyteret a hullámvonal egy világosabb belső és egy sötétebb külső részre osztja. A hátulsó szárny halvány, fénylő világosokker, a szegélytér széles, barna. A rojttő barna, a rojt egyszínű vörösbarna.