Xestia ashworthii candelarum

Apalearktikus faj a sztyeppzónában és az Eurázsiái-hegységrendszer vonulataiban a Brit-szigetektől Közép-Ázsiáig szélesen elterjedt, egyes, edafikusan erdőtlen helyeken Észak-Európában és Skandináviában is megtalálható. Rendkívül változékony, így az egyes populációk egymástól gyakran nagyon erősen különbözhetnek. A nevezéktani alfaj voltaképpen szigetendemizmus (Anglia), Közép- és Dél-Európában, valamint az Északi-tenger vidékén eltérő földrajzi alfajai honosak.

Az Európa nagyobb részén honos alfaj nagyobb méreteivel, világos, kékes árnyalatú szürke elülső szárnyaival és gyakorta pirosasbarna behintésével különbözik az angliai alfajtól. Elsősorban a magasabb hegyvidékek sziklás részein, szurdokokban, sziklagyepekben honos, az erdősült vidékekről hiányzik. Magyarországról csak néhány igazolt adata ismert (Sopron, Nadap); további öt példány található a Dahlström-gyűjteményben "Veszprém" és "Mohács" lelőhelymegjelöléssel. A Dahlström-gyűjtemény cédulázása megbízhatatlan, de pl. a veszprémi adat a faj élőhelyigénye ismeretében egyáltalán nem valószínűtlen. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket, alkalmanként a csalétken is megjelennek. Egyetlen nemzedéke június elejétől szeptember közepéig repül. Hernyója feketésbarna, gyakran gyenge zöldes fénnyel. Hátvonala halvány, kettős, a harmadik szelvénytől kezdve minden szelvényen két-két előremutató fekete ékalakú folttal. A légzőnyílások fehérek. Feje feltűnő narancssárga, két barna vonással. Hernyóként telel, májusban bábozódik (= vallesiaca STAINTON, 1855; virgata Титт, 1892; signata STAUDINGER, 1871; nivescens REBEL, 1907; rubescens SCHAWERDA, 1921; jotunen-sis auct, nec SCHÖYEN, 1887). Típuslelőhely: Európa (Németország, Oroszország: Ural, Franciaország). [Ronkay&Ronkay, 2005]