Euroszibériai faj, Nyugat-Európától Japánig egy széles sávban terjedt el, a kifejezetten északi és déli területekről nagyrészt hiányzik. Európában a hűvös, nedves síkvidéki lápokban és füzesekben, hegyvidéki patakvölgyekben és fellápokban található, Szibériában és a Távol-Keleten a humid lomberdők illetve az erdőssztyepp tipikus állata. Egyetlen nemzedéke már augusztus közepén megjelenik, de rajzásmaximuma október elejére esik és kései példányai olykor még november elején is megtalálhatóak. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza, bár utóbbi jóval kevésbé hatásos gyűjtőmódszere. Hernyója barnásszürke, nagyon finom barna, piros és sárga pontokkal behintve. Ezeknek a pontoknak az összesűrűsödéséből áll össze a sötétebb hát- és oldalvonal. A légzőnyílások feketék, a hasoldal világos vörösesszürke. A nyakpajzs a fejnél sötétebb barna. Peteként telel. Tápnövényei Salix és Populus fajok. Típuslelőhely: Németország, Lipcse (= lutea STRÖM, 1783; flavago FABRICIUS, 1787; ochreago BORKHAUSEN, 1792; rubago DONOVAN, 1801; silago HÜBNER, [1803]). [Ronkay&Ronkay, 2005]