Xanthia icteritia

Nedvességkedvelő euroszibériai faj, Angliától a szibériai tajga- és nedves erdőssztyeppzónán keresztül egészen Japánig terjed. Areája Észak-Európában a sarkkörig tart, Dél-Európában a magashegységek szubalpin zónájára és patak- valamint folyóvölgyi erdeire korlátozódik. Magyarországon sík- és hegyvidéki nedves erdőkben egyaránt megtalálható, nagyobb egyedszámban tó- és folyóparti füzesekben, láperdőkben él. Egyetlen nemzedéke néha már augusztus végén repülni kezd, rajzáscsúcsa szeptember végére-október elejére esik. A mesterséges fényt kedveli, a csalétek csak kevéssé vonzza. Hernyója szürkésbarna, hátán sötétebb behintéssel és egy lemetszett végű fehér hátvonallal. Minden szelvényen egy részben elmosódott, ferde, sötét vonás található. Oldalvonala szürke, a nyakpajzs fekete, két fehér csíkkal. Feje barna. Peteként telel. Tápnövényei Salix és Populus fajok. Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke (=fulvago LINNAEUS, 1761; cerago [DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775; flavescens ESPER, [1788]). [Ronkay&Ronkay, 2005]