Pontomediterrán-kisázsiai faj, mely a Déli-Alpok mentén egészen az Ibériai-félsziget csúcsáig terjed; Kisázsiában önálló alfaja (ssp. syriaca OSTHELDER, 1933) él. Közép-Európában és a Balkánon általánosan elterjedt, észak felé Közép-Németországig hatol, ismeretesek angliai adatai is. Magyarországon általánosan elterjedt, bokorerdőkben, ritkás tölgyeseinkben gyakori lehet. A mesterséges fény erősen vonzza, a csalétken is gyakran megfigyelhető. Egyetlen nemzedéke március közepétől május elejéig repül. Hernyója szürkésbarna. Az első négy szelvény kissé megvastagodott, minden szelvényen két pirosasbarna ponttal, a tizenegyediken (kicsit kiemelkedő) patkóalakú fekete, hátrafelé fehérrel keretezett rajzolattal. Oldalain egy halvány hosszanti csíkkal. Feje szürkésbarna, feltűnő piros nyakszalaggal. Földbe ásott sűrű szövedékben, bábként telel. Tápnövényei főként Prunus és Crategus fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]