Holomediterrán faj, mely a Földközi-tenger medencéjében viszonylag szélesen, Európa középső és északi területein szórványosan fordul elő, kelet felé Nyugat-Törökországig terjed. A meleg, száraz tölgyesek, bokorerdők és lombhullató vegyeserdők jellemző, helyenként kifejezetten gyakori faja. Magyarországon elősorban a középhegység és a dombvidék déli lejtőinek tölgyeseiben honos. Augusztus végétől október végéig repül, mind a mesterséges fényt, mind a csalétket kedveli. A hernyó elülső testtája erősen megnyújtott, áttetsző pirosasbarna, az elülső szelvényeken zöldes behintéssel. Hátvonala vékony fehér, befűzött, némelyik szelvényhatáron meg is törik. Oldalvonala nincs, a hasoldal nem kivilágosodó. A légzőnyílások aprók, feketék, feje barna. A nyakpajzs feketésbarna, három világos csíkkal. Peteként telel. Tápnövényei Fagus, Quercus, Tilia és Populus fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke (=fucata ESPER, 1788; praetexta ESPER, 1788; purpurago DANNEHL, 1929). [Ronkay&Ronkay, 2005]