Az imágó fejszőrzete fölfelé mered, ajaktapogatója meredeken fölfelé áll, csúcsíze előreugrik, csápbunkójának vége fekete. Elülső szárnya megnyúlt, barna alapszínű, azon a fehér szegélyfoltsor nem árnyékszerű, hanem éles és az r5, valamint m1,2 ér közé zárt két fehér folt közeledik a sejthez, ezért a fehér foltsor inkább ívelt, mint szögben megtört. A hátsó szárnyának külső szegélyén a rojtot 5-6 fekete csík vágja ketté, a harántér hiányzik. A hátulsó szárnyatompa tojás alakú. A hátsó szárnyán a harántér hiányzik, az m3 ér mindkét szárnyon majdnem egyenes folytatása a cu ér főágának (a Pyrgus nemhez hasonlóan). A hátsó szárnyának fonákja különböző árnyalatú piros vagy vörhenyes.
A faj Atlantikus elterjedésű, Észak-Afrikában, Dél- és Nyugat-Európában élő faj. Elterjedésének keleti határa éppen hogy benyúlik Magyarországra, egyetlen ismert populációja Sopron környékén tenyészik (korábban Mosonmagyaróváron, Keszthelyen). Minden további, keletebbi irodalmi adatát bizonytalannak kell tekinteni, a vele vikariáns törpebusalepke (Spialia orbifer) faj nagyfokú variabilitása miatt. A törpebusalepke (Spialia orbifer) élőhelyei és tápnövénye is megegyeznek a nyugati törpebusalepkével (Spialia sertorius), de attól keletre fordulnak elő. A két fajt sokáig nem választották szét, azonban az elterjedésük átfedése (Ausztria) és a nyugati törpebusalepke (Spialia sertorius) morfológiai stabilitása is a faj meglétét támasztja alá.
Száraz és meleg domb- és hegyvidéken fordul elő (az Alpok déli oldalain 1000 m magasságig is felhatol). Hazánkban élőhelyei üde sziklafüves lejtősztyeppek, erdőssztyeppek, helyenként láprétek.Hernyójának tápnövénye a csabaire vérfű (Sanguisorba minor),esetleg más vérfű fajokon(Sanguisorba spp.), szeder fajokon (Rubus spp.) és pimpó fajokon (Potentilla spp.) él. Egynemzedékes faj, imágója júliusban repül.
Recens hazai előfordulását jelezték az Aggteleki és Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területéről. Jelenleg bizonyítópéldány nem található a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.