Spialia orbifer

A szárnyak alapszíne bársonyos barnásfekete, rajzolata viszonylag rendezett és szabályos foltsorokból áll. Elülső szárnya megnyúlt, azon a fehér szegélyfoltsor nem árnyékszerű, hanem éles és az r₅, valamint m_1,2 ér közé zárt két fehér folt közeledik a sejthez, ezért a fehér foltsor inkább ívelt, mint szögben megtört. Az elülső szárny külső szegélyén a rojtot hét fekete csík vágja ketté, azon a szegélytér szalagja fehér, nyílhegy alakú foltokból áll, a harántér hiányzik. A hátulsó szárnya tompa tojás alakú, azon a foltok élesek, nagyok, lekerekítettek, a fehér rajzolati elemek összterjedelme kicsi. A hátsó szárnyán a harántér hiányzik, az m₃ ér mindkét szárnyon majdnem egyenes folytatása a cu ér főágának (a Pyrgus nemhez hasonlóan). Elülső szárnyának fonákja fakó sötétszürke, a felső szegély mentén sárgás olajzöld, hátsó szárnyának fonákja sárgás- vagy olajzöld.

Palearktikus elterjedésű faj, vikariál a nyugati törpebusalepkével (Spialia sertorius), amelynek elterjedésének keleti határa éppen hogy benyúlik Magyarországra. Hazánk keleti adatai inkább a törpebusalepkére (Spialia orbifer)vonatkozhatnak.A két fajt sokáig nem választották szét, az elterjedésük Ausztriában átfed, a nyugati törpebusalepke (Spialia sertorius) morfológiai stabil.

Hazánkban sztyepréteken található. A hernyója kevéssé ismert, állítólag orvosi vérfűn (Sanguisorba officinalis) levelein él. A faj két nemzedéke áprilistól júniusig és júliustól szeptemberig repül.