Sphinx ligustri

A Palearktikum nagy részén — az északi területeket kivéve — elterjedt faj nálunk gyakori, különösen kertekben, erdőszegélyeken, ligetes helyeken. 2 nemzedéke van, az 1. V-ben, a 2. VII és VIII-ban repül. Rajzása késő szürkületkor kezdő­dik és az éjszaka nagy részén át tart. Mesterséges fény körül gyakran látni. Világos­zöld, csaknem gömb alakú petéit egyesével vagy gyöngyfüzérszerűen rakja a tápnövény leveleinek fonákjára. Idősebb hernyója halványzöld, oldalán 7, bíborral vagy liláskékkel szegélyezett fehér sáv van. Szarva narancsszínű, felül feketével behintett. Légzőnyílásai körül narancsszínű folt van. Júniusban, majd ősszel különböző cserjéken, fagyalon (Ligustrum vulgare), orgonán (Syringa vulgaris), hóbogyón (Symphoricarpus), loncon (Lonicera) és kőrisen él. A talajban bábozódik. Vörösbarna bábján rövid, egyenes nyelvtok van. Kremastere vastag, végén 2 hegyes csúccsal, oldalán ugyancsak 1-1 rövid heggyel. Az őszi hernyók bábjai áttelelnek.

Országszerte elterjedt faj, különösen kertekben, erdőszegélyekben, ligetes helyeken. Az első nemzedéke májusban, a második pedig júliusban és augusztusban repül. Hernyója különféle cserjéken, fagyalon (Ligustrum vulgare), orgonán (Syringa vulgaris), hóbogyón (Symphoricarpus), loncon (Lonicera) és kőrisen (Fraxinus) él.