Velencei-hegységből és a Keleti-Bakonyból is. Kisázsiában április elejétől június végéig repül, valószínűleg egy elnyújtott nemzedékben. A magyarországi példányokat május vége és június közepe között gyűjtötték. Az elmúlt tizenöt évben újabb példányai nem kerültek elő. Érdekesség, hogy ezt a mindenütt igen ritka lepkét az új irodalmi adatok Algériából mint kifejezetten gyakori fajt említik. A hazai példányok megegyeznek a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény vonzza. Fejlődési alakjai és tápnövényei leíratlanok. (= falloui OBERTHÜR, 1876). Típuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]
Az elülső szárny homokbarna vagy világos sárgásbarna, a rajzolati elemek világos okkerszínűek vagy fehérek. A fej és a tor az elülső színezetével megegyező, a gallér töve sárgás, a potroh világosabb sárga. Az elülső szárny sárgás-fehéres pikkelyekkel sűrűn meghintett, a keresztvonalak zegzugosak, halvány sárgák, kisebb sárgás foltokkal, esetleg világosabb pásztával kiemelt. A kör- és vesefolt finom fehér vonallal körülrajzolt, kitöltésük az alapszínnel megegyező. A hullámvonal erősen zegzugos, vékony fehér vonal, a rojttő sárgás, belülről barna holdfoltocskák szegélyezik. A rojt barna, sárgával foltozott. A hátulsó szárny belső tere világosbarnával fedett fehére, a szegélytér csak kicsivel sötétebb.