Holomediterrán-iráni faj, mely Európában nyugat felé a Brit-szigetekig, északra Skandináviáig terjed, areája keleten az Uraiig illetve Nyugat-Afganisztánig húzódik. Viszonylag széles ökológiai tűréshatárú faj, a száraz, meleg gyepbiotópokon túl a xerotherm és mezofil erdők nyíltabb szegélyein és tisztásain, hegyi réteken is előfordul. Magyarországon általánosan elterjedt, eléggé gyakori, de lepkeként sehol sem tömeges. Kiváló repülő, kora szürkületkor kel szárnyra és táplálkozik; rendszerint az éjszaka második felében jelenik meg a fényforrások körül. Egyetlen nemzedéke az ország déli részén április utolsó napjaiban, másutt általában május elején kezd repülni, késői példányaival még júliusban is találkozhatunk. Hernyója kissé kékes tónusú fehér, a fej erősebben kékes, sohasem sárga. A fekete és sárga pontok aprók, nem folynak össze határozott mintázattá. Tápnövényei különböző ökörfarkkóró-fajok, főként a Verbascum phlomoides (britanniai adatok szerint a kertekben a Buddleia virágait is elfogyasztja). Típuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]