Shargacucullia thapsiphaga

Holo-pontomediterrán faj, mely az Ibériai-félszigettől a Kaukázusig és Kelet-Törökországig terjedt el. Keleten szimpatrikusan fordul elő a közel rokon S. anceps STAUDINGER, 1882 fajjal, míg délnyugaton areája a S. reisseri BOURSIN, 1935 fajéval nem átfedő. Jelenleg is vitatott még, vajon három különálló fajról van-e szó, vagy pedig az anceps és a reisseri a thapsiphaga alfaji rangú peremizolátumai. Dél-Európában általában a hegyvidék magasabb régióiban található, rendszerint a szubalpin zóna állata; Közép-Európában a síkvidéki meszes (ritkán savanyú) homokvidékek, valamint a mészkő- és dolomitgyepek jellemző faunaeleme. Magyarországon az Alföld meleg, száraz homokpusztáin, a középhegység és a dombvidék meleg, meszes-dolomitos sztyepplejtőin és sziklagyepjeiben szórványosan találták, mindenütt lokális és kis egyedszámú. Egyetlen nemzedéke június-júliusban repül, a mesterséges fény vonzza; rendszerint csak éjfél után jelenik meg a fényforrások körül. Tápnövényei Verbascum fajok, leginkább a V. phlomoides és a V. thapsus. A fiatal hernyó a virágzatban tartózkodik, a közepes és a kifejlett hernyó szívesebben rejtőzik a szárat körülölelő nagy levelek hónaljában és fonákán, és azokat is fogyasztja. A hernyó viszonylag későn, július-szeptemberben található, rendszerint szórványos és igen magas arányban parazitáit. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]