Scotochrosta pulla

Holomediterrán-kisázsiai faj, az Ibériai-félsziget középső részétől a Déli-Alpok és az Appenninnek vonulatain, a Kárpát-medence belső, déli oldalain és a Balkán-félsziget sziklás erdővidékein át Anatóliáig és Örményországig terjed. Színezetében jellegzetes észak-déli irányú változási tendencia figyelhető meg: dél felé haladva a feketésszürke alapszín fokozatosan világosodik, a dél-balkáni populációk egészen gyöngyszürkék; ez a klin nem értelmezhető alfaj i elkülönítő jellegként, noha egyes, kiragadott sorozatok példányai egymástól olykor igen erősen eltérő színezetűek lehetnek. Hazánkban a meleg, szubmediterrán élőhelyek, meleg bokros tölgyesek tipikus, ritka lepkéje. Egyedszáma a régi klasszikus, Pest környéki és vértesi lelőhelyein hosszú időn át kifejezetten alacsony volt, most újra emelkedőben van. A mesterséges fény és a csalétek is erősen vonzza, a fényen rendszerint csak késő éjjel jelenik meg. Egyetlen nemzedéke szeptember közepétől november elejéig repül. Hernyója barna, egyenletesen vastag, apró sárga pontocskákkal behintett. Hátvonala vékony, sárga, kétoldal feketével árnyékolt, a szelvényhatárokon megtörik. A mellékhátvonal hasonló, az árnyékolás azonban a második szemölcspáron háromszögletű folttá szélesedik. A légzőnyílások feketék. Nyakpajzsa és feje fekete, apró sárga pontokkal, a három hátvonal a nyakpajzsról indul. Tápnövényei Quercus-fajok. (=felixii FREYER, 1840; scannensis DANNEHL, 1929). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]