Schinia cardui

Expanzív pontomediterrán faj, nyugat felé Németország középső területéig terjedt. Magyarországon szórványosan mindenfelé megtalálható, de rendkívül lokális, speciális élőhelyi igényei miatt hazai elterjedését nem ismerjük kellő pontossággal. Meleg- és szárazságkedvelő faj, meszes és homokos területek jellemző állata. Fő élőhelyei zárt homokpuszta-gyepek, pusztafüves lejtők, parlagok, útszélek. Erősen zavart élőhelyeken is sokszor megtalálható, ha egyedüli ismert tápnövénye, a keserűgyökér (Picris hieracioides) elszaporodik. Évente két nemzedéke fejlődik ki, az imágó csak nappal, és akkor is csak bizonyos napszakokban aktív, egyébként a tápnövény virágzatában vagy az aljnövényzetben pihen.

Az lepke teste és szárnyainak alapszíne barna, a szárnyakon a fiatal, frissen kelt egyedeknél lilás behintés látható. A gallér és a válltakarók hosszú, barna szőrzetűek. Az elülső szárny barna alapszínében kitűnik a középtér világos sávja, melyben a vesefolt alapszínnel megegyező foltja található. A szegélytér egy világosabb és egy sötétebb sávból áll. A rojt szürkésbarna. A hátulsó szárnyak is hasonló mintázatot mutatnak, itt a középtér világos sávja tűnik ki az alapszínből.