Satyrium w-album

Dél-Angliától Európán, a Balkán-félszige­ten és Szibérián keresztül a pacifikus partokig honos. A Mediterráneumból nagyrészt hiányzik. Kína nyugati részén sok hasonló rokonfaj található (pl. S. oenone, S. ornata, S. patrius, S. v-album stb.). Japánban testvérfaja, a S. fentoni váltja fel. A hím elülső szárnya felső szegélyének hossza 15-17 mm, kerek, szürke illatfolttal. Mindkét szárny felszíne egyszínű barna, a hátulsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött nincs narancssárga folt. A nőstény szárnyainak alapszíne felül világosabb barna, narancssárga folt nélkül. Fonákjuk melegbarna, jellegzetes rajzolati elemük a hátulsó szár­nyon lefutó fehér csík törése, ami „W" betű alakját adja ki. A hátulsó szárny szegélyterében a narancssárga foltsor közepesen fejlett, a fehér csík alatti tér barnája - a farkinca fölött - az alapszínnel megegyező.

Hátulsó szárnyának fonákján a fehér harántsáv az analis szögletben háromszor élesen megtörik és W alakot ölt. A szárnyak felül egyszínű barnák, alul halványabbak. Az elülső szárny fonákján a fehér harántsáv egyenes vonalú, csak az alján görbül meg, a hátulsón a harántvonal mélyen a tő felől kb. a felső szegély közepén kezdődik, a szegélyfoltsor és vörös szalagja erőteljes.

Eurázsiai faj, de a Mediterráneum egyes részeiről hiányzik, hazánkban mindenütt előfordul, de kifejezetten ritka és lokális, elsősorban domb- és hegyvidéken élnek populációi. Ligetes erdőkben, liget- és láperdőkben, üde lomboserdőkben és parkokban fordul elő, ahol egészséges szilfák zöldellnek. A lepkék megfigyelése nehéz, mert jellemzően a lombkorona-szintben tartózkodnak.

Hernyójának tápnövénye elsősorban a kökény (Prunus spinosa), de jelezték különféle szilfajokról (Ulmus spp.) is. Imágója (május elejétől) június elejétől augusztus végéig repül, a rajzási csúcs július elejére esik.