Satyrium spini

Igen széles körben elterjedt faj, Európa atlanti partvidékétől egészen a Csendes-óceánig megtalálható. A levantei térségben a S. melantho, Közép-Ázsiában a S. sassanides váltja fel. A Távol-Keleten együtt fordul elő a hasonló, de sokkal nagyobb S. latiorral. Közeli rokonát, a S. jebeliát 1975-ben írták le, és csak a típuspéldányok lelőhelyéről, a Sínai-félsziget déli részéről ismert. A hím elülső szárnya felső szegélyének hossza 15-17 mm, kerek, szürke illatfolttal.  Mindkét szárny felszíne egyszínű barna, a hátulsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött elmosódott, narancssárga folttal. A nőstény szárnyain kiterjedt, világosabb narancssárga folt látható. A potroh vége világos, szőrpamacs nélküli. Mindkét ivar fonákja sötétszürke, a hátulsó szárny fehér csíkja szaggatott, a fehér foltok egyenesek, belülről feketével határoltakés rendezetlenül illeszkednek egymáshoz. A szegély narancssárga foltsora redukálódott, és a fehér csík alatti teret - a farkinca fölött –kökényszínű folt tölti ki.Élőhelye: meleg erdőszegélyek, bokorerdők. A hímek előszeretettel táplálkoznak virágokon, de inkább a magasabb növényeket részesítik előnyben. Nem annyira revírtartók, mint pl. a N. quercus vagy a N. ilicis hímjei, de élőhelyükről ugyanúgy nem mennek el. Szintén előszeretettel „dombtetőznek”, délután a lombkoronában sütkéreznek. A nőstény csomókban rakja le petéit a hernyó tápnövényére, ami fa­unaterületünkön elsősorbana kökény (Prunus spinosa). Hegyvidéken előny­ben részesítik az alacsonyannövő ágakat (a földközeli levegő hamarabb fel­melegszik), de sík- és dombvidéken fölhagyott gyümölcsösökben található, magasabb szilvafák koronájába is petézik.A Kárpát-medenceében általánosan elterjedt faj, köszönhe­tően a számos - még „elhanyagolt" - útszéli kökényesnek és földibodzásnak. Gyakorisága és egyedszáma meglehetősen ingadozó. Szabó munkájában még azt írja, hogy a leggyakoribb fehércsíkos-lepkefaj Ma­gyarországon. A hetvenes-nyolcvanas években kifejezetten ritka volt, de a kilencvenes években megint gyakoribbá vált, sőt helyenként egy nap több tu­cat példánya is szem elé került (Balaton-felvidék: Pécsely). Egyes nyugat­-európai országokban állományai jelentősen megfogyatkoztak, minden bi­zonnyal az ugrásszerűen megnőtt járműforgalom és a „sterilizáló koncepci­ót" érvényesítő területrendezések miatt.