Satyrium pruni

Anglia déli és Spanyolország északi részétől Eurázsián át a Csendes-óceán partvidékéig elterjedt faj. A Japán-szigeteken testvérfaja, a S. jezoensis mellett még három közeli rokona is él (S. fentoni, S. mera, és  S. iyonis). A hím elülső szárnya felső szegélyének hossza 15-17 mm, kerek, sötét illatfolttal. Mindkét szárny felszíne egyszínű sötétbarna. A hátulsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölöttnincs narancssárga folt. Olykor az elülső szárnyon is láthatók szegélyfoltok. A nőstény mindkét szár­nyának szegélyterében narancssárga foltok díszlenek, belső es külső peremü­kön fekete pontokkal, amelyek nagysága a belső szöglet felé egyre növekszik. Fonákjuk melegbarna, a hátulsó szárny szegélyén a narancssárga foltsor erőtel­jesen fejlett, és a fehér csík majdnem érinti a felső fekete pontot. A szárnyak felszínén látható narancssárga foltok nagysága igen változékony. Ritkán olyannőstények kerülnek elő, amelyek fonákján a fehér csík és a szegélytér narancssárga szalagja közötti tér fehér (f. albofasciata). Évente egy nemzedéke repül, május végétől július végéig. Élőhelye: ligetes, bokros helyeken, fölhagyott szőlők­ben és gyümölcsösökben, erdőszéleken honos. A lepkék szívesen szívogat­nak fagyalon (Ligustrum) és bodzán (Sambucus). Ragaszkodnak élőhelyük­höz, kis területen mozognak, bozótos helyek napmozaikos részeinek szélén virágokat látogatnak. Legnagyobb számban a fagyal virágzásakor figyelhe­tők meg. Délután általában leveleken ülve sütkéreznek, ritkábban kerülnek a szemünk elé. A hímek területet őriznek. A nőstények meglehetősen ritkák, petéiket egyesével helyezik kökény (Prunus spinosa), besztercei szilva (Pru­nus domestica) vagy kék ringló (Prunus insititia) virágrügyes ágaira. A her­nyók ezeken a növényeken táplálkoznak. A pannóniai es a praeillyricumi területeken elterjedt, a Carpaticum keleti részében csak a bihari, a mezőségi és a barcasági részeken. Északon nagyon ritka.