Saragossa porosa kenderesiensis

Endemikus alfajunk, az Alföld és a Velencei-tó környéki síkvidéki gyepterületek egyes pontjairól ismerjük. Elsősorban szikeseken honos, de más, kötött talajú élőhelyeken is megtalálható. A sztyepp jellemző Hadeninae fajaitól eltérően nappal nem aktív, csak a besötétedés után kel szárnyra. A mesterséges fény vonzza, a csalétek iránt közömbös. Két nemzedékes, május elejétől június elejéig és augusztusban repül. Általában nem gyakori, csak néhány lelőhelyéről ismerjük nagyobb egyedszámban. Tápnövényei az Artemisia maritima és az A. pontica. Típuslelőhely: Magyarország, Kenderes. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Az elülső szárny barnás fényű sötét hamuszürke, a rajzolat sötétebb szürke és feketés. A tor és potroh szőrzete barnásszürke, a gallér valamivel sötétebb. Az elülső szárny tővonala rövid, fekete; a keresztvonalak kettősek, világos kitöltésűek. A csapfolt erőteljes, igen sötét. A körfolt kerek az alapszínnél világosabb közepű. A vesefolt szaggatottan sötéttel körülrajzolt. A két folt közti tér a sejtben, továbbá a vesefolt mögötti, a külső keresztvonalig tartó szárnyrész szintén sötét, feketés kitöltésű. A külső keresztvonal erősen ívelt, a belső majdnem egyenes. A hullámvonal világos, szakadozott, belső oldalán a nyílfoltok feketék. A hátulsó szárny szürksébarna, az erek sötétebbek, a holdfolt halvány.