Rhyparioides flavidus metelkana

Európai, kelet-ázsai diszjunkt (Sybilla) faunaelem. Sajátos, szaggatott elterjedésű faj, amely a Rhône-völgyében, az Atlanti-óceán melletti síkságok egyes pontjain (Belgium, Észak-Franciaország), a Német-Lengyel Alföldön, a Kárpát-medencében és a Duna keleti mocsárvidékein, valamint az Amur-völgyében és a Csendes-óceán partvidékén tenyészik. Magyarországon a Hanságból, a Duna-Tisza közének egyes mocsaraiból és turjánrétjeiről, továbbá a Nyírségből ismerünk megbízható adatokat. Az ország állatföldrajzi szempontból egyik legjelentősebb természeti értéke.

Egy nemzedéke repül évente június közepétől július közepéig (noha egyes években nőstény példányok még augusztusban is láthatók), az imágók az éjszaka első felében  aktívak. Hernyója mocsári növényeket fogyaszt, így mocsári gólyahírt (Caltha palustris), mocsári kutyatejet (Euphorbia palustris), vízi mentát (Mentha aquatica), de más növényfajokat is. A hernyó gyakran úszva közelíti meg tápnövényét. A Vörös Könyvben aktuálisan veszélyeztetett fajként szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer minimális programjába ajánlott.

Az imágó feje és tora sárgás, némi barnás szőrzettel, a homlok és az ajaktapogató sötét vörösesbarna. A tor középvonalában néha keskeny vörösbarna szőrcsík fut végig. A potroh világos sárgásvörös, némi rózsaszínes árnyalattal, a foltsorok – elsősorban a nőstényen – élesek, feketék, a hím esetében elmosódottak. A hasoldal vörösbarna, foltozattal. A hím elülső lába csokoládébarna, a többi vörösbarna, sötétebb barna csíkkal, a nőstény valamennyi lába pirosbarna, sötét szürksébarna csíkkal. A hím elülső szárnya fénylő világossárga, elülső szegélye vörösbarna. A sejt közepén és végének alsó szélén fekete ponttal, a végén halvány vörösbarna vonal, a szegélytérben fekete pontokból álló igen szakadozott vonal fut, rojtja rózsaszín. A hátulsó szárny egyszínű, rózsás árnyalatú, világos húspiros, rojtja világosabb. A holdfolt és a foltokra szakadozott szegélysáv fekete.

Újabban megjelentek olyan információk, hogy egyes német gyűjtők olyan R. metelkana példányokat neveltek, melyek eredeti élőhelyükön (Horvátország) két nemzedékesek. Ezt az értesülést azonban még nem sikerült kétséget kizáróan megerősíteni.