A Palearktikumban messze, Japánig elterjedt. Magyarország dombhegyvidékein, a Dunántúl síkvidékein található, helyenként elég gyakori; az Alföldön ritka. Elsősorban nyirkos helyeken él, erdőkben, patakvölgyekben. Egy nemzedéke van, VI közepétől VII végéig rajzik. Általában késő éjjel repül, irodalmi adatok szerint a hímek napsütéses időben is szárnyra kelnek. Petéje félgömb alakú, sárga. A hernyó szürke, oldalán fehér keretű fekete szemfoltok vannak, valamint piszkossárga, szaggatott oldalvonala. Hátán sárga vonal húzódik. Szőrzete piszkosfehér, a háton rőtvörös, olykor élénk citromsárga. A hernyó polifág, elsősorban galajon (Galium), szedren (Rubus), seprőzanóton (Sarothamnus) élősszel és áttelelés után tavasszal. Szürkéssárga szövedékben bábozódik. Bábja sötétbarna, fényes, a kremasteren horgas tövisek vannak. 2006-ban a Nyírségből is előkerült, és például a Lónyai-erdőben is rendszeresen látható.