Rhyacia lucipeta

Nyugat-Európától a Dél-Urálig és a Balkán-félszigeten át Iránig elterjedt faj. A Mediterráneumban és Kis-Ázsiában a magashegységek 1000-2500 m közötti száraz sziklagyepeiben, ettől északabbra már a középhegységek alacsonyabb, de kifejezetten száraz régióiban is megtalálható. Magyarországról csak néhány példányban ismert, eddig az északkeleti határszélen, a Bükkben, a Mátrában, Debrecenben, Piliscsabán, Budapest környékén, a Vértesben és a Balaton-felvidéken találták. A hazai populációk a nevezéktani alfajjal megegyezöek. A mesterséges fény vonzza, a csalétket kerüli. Egynemzedékes, május elejétől (közbeiktatott aestiválással) október közepéig repül. Hernyóként telel, áprilisban bábozódik. A hernyó zöldesszürke, hátán barnás behintéssel, a hát közepén világosabb sávval; minden szelvényen négy piciny, fekete folttal. Légzőnyílásai feketék, feje sárgásbarna. Lágyszárúakon polifág, irodalmi adatokban tápnövényeiként leggyakrabban a Tussilago, Petasites és Euphorbia fajok szerepelnek. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]