A Palearktikum nyugati részén — Közép- és Kelet-Európában — elterjedt és általában ritka faj Magyarországon sokfelé előfordul, az Alföldön is, de az előző fajnál általában jóval ritkább. Tavasz végén, nyár elején (V—VI), majd VIII-ban, IX elején repül, de ez nem jelent két nemzedéket. Két, egymástól független szaporodási közösség, törzs alakult ki, melyek közül az egyik korábban, a másik későbben rajzik. Lapos petéje halványszürke. Hernyója általában zöld, sötét, az elején kiszélesedő hátoldali sávval. A középső szelvényeken kisebb kiemelkedések vannak. Utolsó szelvényén kúp alakú, 2 szőrös csúcsban végződő púp van. Juhar fajokon táplálkozik, többnyire az alsó ágak végén tartózkodik. A talaj felszínén vagy méIyre beásva magát alakul át sötét vörösbarna bábbá. A báb anális vége tompa. Áttelel (= cuculla ESPER, 1786).
Euroszibériai faunaelem, nemorális faj. A Palearktikum nyugati részén Közép- és Kelet-Európában elterjedt, de általában ritka faj, Magyarországon sokfelé előfordul, ám a Ptilodon capucina L. fajnál jóval ritkább. Hernyójának tápnövényei különböző juhar fajok (Acer); a német szakirodalom szerint mezei juhar (Acer campestre) és hegyi juhar (Acer pseudoplatanus). A Nyírségben csak nagyon ritkán kerül elő. Feltűnő, hogy egyébként a Nyírség határain túl, így mind a Szatmár-Beregi síkon, mind a Bihari-síkon gyakori lepke.