Pontia edusa (=daplidice)

Elterjedése: Európa középső és keleti részeitől a Bal­kán-félszigeten és Kis-Ázsián keresztül az Elburz-hegységig és a Kaukázus majd egészen az Amur-vidékig. A Mediterráneum térségében a P. daplidice váltja fel, de Anatólia keleti részein a két faj együtt fordul elő. Az Alpokbanés Skandináviában nagyobb rokona, a P. callidice honos. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 21-24 mm. A szárnyak felszínét a fehérlepkefélékre jellemző rajzolat (sejtvégi folt és a szárnyszegélyifoltsor az elülső szárnyon) díszíti. A hátulsó szárny fonákjának rajzolata átüt, haloványan látható a felszínen is. Mindkét ivar hátulsó szárnyainak fonákja olívazöld, nagy tő-, közép- és szegélytéri foltokkal. Elülső szárnyán a sejtvégi folt igen nagy, zöld pikkelyekkel övezett, amelyek egé­szen a felső szegélyig kihúzódnak. A tavaszi nemzedék általában kisebb, fekete rajzo­lata kevésbé intenzív, de a fonák zöld rajzolata mélyebb és kiterjedtebb, mint a nyári nemzedékeken. Nem ritkák a melanisztikus nőstény példányok. Síkvidéken három, jól elkülönülő nemzedéke repül már­ciustól májusig, június végétől augusztus közepéig, majd szeptember elejétől október végéig. Hűvösebb vidéken két - vagy csak egy - nemzedéke fejlődik. Élőhelye: út menti gyomszegélyek, parlagok, szikár legelők, száraz sztyepprétek. Kóborlásra hajlamos faj, röpte igen erőteljes, egyedei távoli területekre is eljutnak. Hernyójának tápnövénye elsősorban a vadrezeda (Reseda lutea), illetve a ternye (Alyssum spp.), vagy mustár (Sinapis spp.). A legutóbbi kutatások mutatták ki, hogy a P. daplidice név alatt két, különböző enzimmintázatú faj rejtőzik. A Fauna Hungariae által említett P. daplidicét faunaterületünkről nem jelezték.