Polyommatus damon

Típuslelőhelye Bécs (Ausztria). Franciaországtól az Alpokon, a Kárpáto­kon és a Balkán-félsziget északi részén át Mongóliáig elterjedt,. Dél-Szibéria és a Ka­ukázus hegyvidékén az egyik leggyakoribb faj. Az Ibériai-félszigeten halo­ványabb testvérfaja, a P. noguerae honos. Kis-Ázsiában a sok-sok hozzá ha­sonló faj közül talán a P. wagneri áll a legközelebb hozzá. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 15-17 mm. A hím szárnya ragyogó ultramarinkék, fekete erezettel és széles, fekete szegéllyel. A nőstény egyszínű barna. Az elülső szárny fonákja szürke, a hátulsóé bar­nás, hosszában fehér csík osztja meg. Nem változékony. Egyes nőstények hátulsó szár­nyának felszínén, a belső szöglet mellett kék szegélyfoltocska díszlik. Július első hetétől augusztus közepéig egyetlen nem­zedéke repül. Élőhelye: hegyi sztyepprétek, fölhagyott szőlők. A hí­mek „őrjáratozva" keresik a nőstényeket, amelyek igen keveset mozognak, többnyire a fűben ülnek, és csak délelőtt táplálkoznak. Nektárt szívogatni fő­ként lila virágú növényekre, elsősorbanimola fajokra (Centaurea) telepsze­nek. A nőstény petéit a hernyó tápnövényére, a takarmánybaltacim (Onobry­chis viciifolia) virágjaira és leveleire egyesével helyezi. A hernyók éjszaka táplálkoznak, megfigyelések szerint a Formica pratensis és a Lasius niger a leggyakoribb hangygazdájuk. Hazánkban jelenleg csak Budapest környékén ismert (Normafa – Harang-völgy), előfordulása a Cserhátban elképzelhető.

A faj hegyi sztyepréteken, felhagyott szőlőkben él, hazánkban már csak egyetlen populációja ismert a budapesti Normafánál (noha megítélésünk szerint cserháti tenyészése  sem kizárt), és az utóbbi években a normafai állomány egyedszáma is erőteljesen lecsökkent. A hímek „őrjáratozva” keresik a nőstényeket, melyek fűszálak végén üldögélnek, és meglehetősen keveset mozognak. A nőstény petéit a faj tápnövényére, a takarmánybaltacím (Onobrychis viciifolia) virágzatára és leveleire helyezi. Leggyakoribb hangyagazdája a Formica pratensis és a Lasius niger. Hazánkhoz legközelebb Szlovákiában, Horvátországban és Szerbiában ismertek populációi.