Polyommatus bellargus

Dél-Angliától Európán, a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsián át a Kaukázus vidékéig előfordul. Észak-Afrikában testvér­faja, a P. punctiferus honos. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 15-18 mm. A hím szárnyainak felszíne ragyogó égszínkék, keskeny, fekete szegéllyel a hátul­són, a szegélytérben apró pöttyök díszlenek. A nőstény barna, hátulsó és elülső szárnyának szegélyterében narancssárga foltokkal és fekete pöttyök­kel, gyakrantőtéri és középtéri kék behintéssel. Mindkét ivar fehér rojtozatát az erek végződésénél fekete pikkelyszőrők sűrű csomója teszi tar­kává. Fonákjukon a jellegzetes sokpöttyösboglárka-rajzolat díszlik, a hím alapszíne világos-, a nőstényé sötétszürke, de elülső szárnyuk világosabb ár­nyalatú. A hátulsó szárny szegélytéri narancssárga szalagja különálló és vi­szonylag élénk foltocskákból áll. A hímek alapszíne lehet ragyogó ultramarinkék, de sötét liláskék is. A nőstények szárnyfelszínén a kék behintés kiterjedtsége igen változó. Vannak teljesen barna példányok, de vannak olyanok is, ame­lyeken a kék behintés az egész szárnyon jelentkezik (f. ceronus). Két nemzedéke van.Az első május-júniusban, a má­sodik augusztus-szeptemberben, de kései példányai még októberben is re­pülnek. Élőhelye: száraz réteken, pusztákon, utak mentén, a síkságtól a havasi zónáig. Magasabb területeken inkább sziklás, köves he­lyeken, szikár legelőkön honos. Ökológiája hasonlít az ezüstkék sokpöttyösboglárkáéhoz (P. coridon), érdekes módon sok helyütt együtt for­dulnak elő. A nőstény petéit nem a földre, hanem a hernyó tápnövényének - az élőhelytől függően vagy a patkófű (Hippocrepis comosa), vagy a tarka koronafürt (Coronilla varia) - leveleire ragasztja. A hernyó mirmekofil, leggyakoribb hangyagazdája a még leíratlan Lasius faj, továbbá még a L. niger és a Myrmica sabuleti, de számos, egyenlőre még nem meghatározott, további hangyafajt is megfigyeltem mellette. Korábban is gyakori faj volt, Kovács Lajos munkái több mint negyven lelőhelyét közlik. Jelenleg is mindenüttmegtalálható és gyakori. Mész­szegény homokról hiányzik, de ez rokonaira, a P. coridonra és a P. daphnisra is igaz. Az élőhely beerdősülésére igen érzékeny.