Polyommatus admetus

A faj Közép- és Délkelet-Európában terjedt el. Hazánkban csak a Cserhátban, a Tarna-vidéken, a Borsodi-dombságban, a Naszályon (Vác), és az Aggteleki-karszton él, illetve vannak régebbi adatai a Dunántúli-középhegység több pontjáról is. Száraz sztyeprétek, sziklalejtők, ritkás bokorerdők, legelők, valamint felhagyott szőlők és gyümölcsösök faja, melynek populációi kizárólag mészkövön található élőhelyeken figyelhetőek meg. Az állományok meglehetősen elszigeteltek, kis területre korlátozódnak, ám egyedszámuk rendszerint magas. Hernyójának tápnövénye a homoki baltacím (Onobrychis arenaria), takarmánybaltacím (Onobrychis vicifolia) és lednek-fajok (Lathyrus spp.). Hernyóit hangyák őrzik. Imágója június elejétől augusztus elejéig repül, a rajzási csúcs július elejére esik. 

A hátulsó szárny fonákján nincsen teljes fehér csík, legfeljebb fél csík jelenik meg a sejttől kiindulva a szegélyig. Mindkét ivar szárnyainak felszíne sötétbarna. A hím egyedülálló jellegzetessége az elülső szárnyon a tő- és középteret borító sűrű, bundaszerű szőrzet, rajzolata nincsen. A nőstény hátulsó szárnyán a szegélyfoltsor vörös szalagjának néhány foltja látható, vagy még annyi se. Mindkét ivar szárnyának rojtja és fonákja barna, a nőtényé világosabb árnyalatú. A rajzolat uralkodó eleme a szemfoltsor; a szegélyfoltsor vörös szalagjának legfeljebb a nőstényen látható némi halvány maradványa, egyébként a belső ívfoltoknak és a külső pontsornak is csak sötét árnyéka maradt meg.