Plebeius sephirus

Az elülső szárny felső szegélyének hossza 17-19 mm. Löszpuszta-gyepekben élő, hazánkban meglehetősen lokálisan előforduló faj, melynek hernyója monofág, a szártalan csűdfüvet (Astragalus excapus)fogyasztja. Fóton 1944-ben találták meg, és egészen a ’80-as évek végéig csak innen voltak adataink. Ezt követően több lelőhelye vált ismertté, és kutatásaink alapján úgy véljük, hogy ezek száma a közeljövőben még jelentősen nőni fog. Egy nemzedéke van évente, amely május közepétől-végétől június elejéig-közepéig repül. Kiemelkedő természeti értéket képviselő lepkefajunk.

Szárnyainak fonákján a vörös szalag nem tölti ki teljesen a belső ívfoltok és a külső pontsor közötti részt, ezért a fehér színezet a vörös szalag és a szárny szegélye között igen széles, s ez a világos zóna azért is szembetűnő, mert a külső foltsor apró pontokká zsugorodott. A hím szárnyainak felszíne platinafényű tompa ibolyásszürke, a fekete szegély igen keskeny (a Plebeius-fajok közül a legkeskenyebb), a hátulsó szárnyon a szegélyfoltsor külső foltsorának pontjai jól láthatók. A hátulsó szárny szalagja sárgásvörös. A nőstény szárnyainak felszíne sötétbarna, a szegélyfoltsor vörös szalagja az elülső szárnyon csak ritkán látható, a hátulsón rendszerint terjedelmes és a külső pontsor is erős; fonákja meleg, világos kávébarnás szürke. A hátulsó szárnyon a belső ívfolt ívei magasak, hosszúak, nyílhegyszerűek.A fonák színe a világosszürkétől a sötét egérszürkéig változhat. A nőstény felülső foltsora ritkán átnyúlhat az elülső szárnyra is.