^
Szalkai József Lepkészeti egyesület
Főoldalon » NAPPALI LEPKÉK (DIURNA) » Lycaenidae » Polyommatinae » Plebeius argyrognomon


Plebeius argyrognomon

(Bergsträsser, 1779) - csillogó plebejusboglárka

Alapadatok

Repülési idő:
Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sep Okt Nov Dec
Méret 28-32 mm
Tápnövény: Coronilla varia, Melilotus, Trifolium spp.
Természetvédelmi státusz:   Nem védett faj
Hasonló faj(ok): Az ezüstös plebejusboglárka (P. argus) hímjei sötétebb kékek, fonákjukon a rajzolati elemek nagyobbak, de a fémes pikkelyek ki¬sebbek a hátulsó szárny szegélytéri foltjaiban. A kisebb északi plebejusbog¬lárka (P. argyrognomon) szárnyai keskenyebbek.
Faj leírása:

Nyugat-Európában még lokális, de keletebb­re az egyik legelterjedtebb boglárkalepke, Szibérián át a Csendes-óceánig; Észak-Amerikában is megtalálható. Az Altajtól együttfordul elő rokonával a P. subsolanusszal, míg Ázsia sivatagos területein rokonai, a P. christophi és a P. planorum helyettesítik. Elülső szárnya széles, felső szegélyének hossza 14-16 mm, az első láb tibiáján nincs tüske. A szárnyak felszíne csillogó ibolyáskék, kes­keny, fekete szegéllyel. A fonákja sárgásszürke, a rajzolati elemek aprók és elmosódottak. A hátulsó szárny szegélyterének pontsorában nagy, fémes pikkelyek díszlenek, a narancssárga foltsor belső fele domború. A nőstény barna, a szegélytéri narancssárga szalag gyakranmindkét szárnyon jól kiraj­zolódik. Fonákja olyan, mint a hímé. A nőstény felszínén olykor mindkét szárnyon tel­jes a szegélytéri narancssárga foltsor. Egyes területeken nem ritkák a kék szárnytükrű nőstények. Rengeteg földrajzi alfaját írták le, de ezek legtöbbje nem diagnosztizálható. Ilyen a hazai irodalombanemlített ssp. argyropeza és a ssp. euergetes, amelyek a törzsalakkal teljesen megegyeznek. Faunaterületünkön két nemzedéke van.Az első május elején kezd repülni, és június közepéig rajzik. A második július közepén je­lenik meg, és még szeptember közepe táján is látni nőstényeit. Élőhelye: nem bolygatott, melegebb mikroklímájú száraz és üde réteken mindenütt előfordul, de a magasabb hegyvidékről hi­ányzik. A hímek territóriumot őriznek, a nőstények keveset repülnek. A po­pulációk egyedsűrűsége igen magas. A hímek sokszor tömegesen szívogat­nak a nedves földön. Mindkét ivar nektárforrásául különböző virágok szolgálnak, amelyek között körülbelül egyforma arányban találhatók lila, kék és sárga színűek." A nőstény a hernyó tápnövényére petézik, ami faunaterületünkön a tarka koronafürt (Coronilla varia) vagy az édeslevelű csüdfű (Astragalus glycyphyllos). A hernyók hangyákkal együtt élnek, megfigyelé­seim szerint a leggyakoribb hangyagazda egy még leíratlan Lasius faj, to­vábbá a Myrmica scabrinodis.

Képek

Természetfotó Imágó Pete Lárva Báb Tápnövény Élőhely Egyéb
Természetfotó
Imágó