Pieris napi

Elterjedése: Északnyugat-Afrika területén, az Atlasz­hegységben testvérfaja, a P. segonzaci él - szigetszerű foltokban. Marok­kótól az Atlasz-hegység alacsonyabb tájaitól kiindulva az Ibériai-félszigeten és Európán át egészen az Amur-vidékig terjedt. Kínában számos nagyobb, elegáns rajzolatú rokona is található (P. extensa, P. davidis, P. dubernardi). Az elülső szárny felső szegélyének hossza 20-25 mm. Elülső Elülső szárnyai keskenyek, csúcsuk kihegyezett. A hím alapszíne krétafehér, a nős­tényé kicsit sárgás árnyalatú, jellegzetes fehérlepke-rajzolattal. Fonákjuk zöldessárga, a hátulsó szárny ereit erőteljes szürke pikkelyzet fedi, egészen killső szegélyig. Tavaszi nemzedék esetén a hátulsó szárny fonákján az erek menti szürke behintés igen erőteljes, az alapszín pedig olykor zöld. A nyári generációk fonákján a rajzolat sokkal haloványabb, de a felszín foltjai erőteljesebbek, nagyságuk és intenzitásuk példányról példányra erösen változó. A legkorábban megjelenő fehérlepke: március végétől egészen november elejéig repül három, olykor négy, többé-kevésbé elkülö­nülő nemzedékben. Mindenütt előfordul. Hernyója különböző vadon növő és termesztett keresztesvirágúakon él. Konyhakertekben olykor kisebb kártétele észlelhető. Fellépése sosem olyan tömeges, mint a répa-fehérlepkéé.