Pieris bryoniae marani

Az elülső szárny felső szegélyének hossza 21-26 mm. Szurdokerdők faja, elsősorban mészkövön fordul elő az Északi-középhegységben, illetve a Kárpátok alacsonyabb vidékein. A hernyó tápnövényei a Lunaria redivia, a Dentaria bulbifera, továbbá Arabis és Hesperis fajok. Két nemzedéke fejlődik évente, május-júniusban és július-augusztusban. Magyarországon már csak a legmagasabban fekvő területeken (például: Kékestető) található, másutt  minden bizonnyal hibridizálódott a rokon Peris napi fajjal. Határozása problémás lehet, a nőstények szárnyfelszíne a rokon fajokhoz képest sokkal sötétebb, az erek környéke sötét behintésekben jóval gazdagabb. A hímek nagyon hasonlóak egymáshoz, az eltérések kismértékűek.

Egyes vélemények szerint ugyanakkor a Pieris napi és a Pieris bryoniae nem két faj. Enzimelektroforézissel a különbség a kettő között alig észlelhető, a két taxon keresztezhető és a hibridek tovább tenyészthetőek. A pete és a hernyók is egyformák, a báb is nagyon hasonló. Tehát tulajdonképpen két alfajról van szó, de mert a kettő nagyon különböző ökológiai igényeket kíván, nem tudnának a természetben talán sosem teljesen összekeveredni. Ezért sokan "félfaj"-nak (semispecies) tartják őket. Ilyen esetben a latin név írásmódja: Pieris (napi) napi és Pieris (napi) bryoniae.

Az ökológiai igények miatt pl. az Alpok és a Kárpátok magasabb régióiban (1500m felett) a bryoniae jól tudja tartani magát, itt nagyon tipikus a nőstény, de a hím is. Ezen a területen a napi csak egyenként jelenik meg, az alsóbb régiókból odarepülve. Általában kb.1300 méter alatt a bryoniae már nem fordul elő, különös esetektől eltekintve. Ilyen esetek azonban akadnak többfelé, ahol a byoniae a jégkorszak idejéből visszarekedt (Jura hegység, Bécs környékén egy felláp, Bükk hegység, stb.), vagy ahol a napi magasabbra felhatol (Déli Alpok). Ezeken a helyeken köröskörül mindenütt virágzik a napi népessége, és az idők folyamán állandó "bepárosulások" történtek. Ezért ezek a populációk (a bükki is) már nem tipikus bryoniae-k, hanem tulajdonképpen alfaj-hibridek, sokféle átmeneti formával a kettő között. Ennek következtében nagyon sokszor csak úgy körülbelül lehet megmondani, hogy melyik taxonhoz tartozik egyik másik lepke. Ezek azonban valóban csak körülbelül tartoznak valahová, mert genetikailag is átmeneti alakok.