Pieris brassicae

Észak-Afrikától egészen a Himalája lábá­ig, ahol testvérfaja, a P. deota váltja föl. A Kanári-szigeteken együtt él en­demikus testvérfajával, a P. cheiranthivel. Chilébe az utóbbi évtizedekben hurcolták be, ahol meghonosodott és széles körben elterjedt, tökéletesen al­kalmazkodva a déli félteke viszonyaihoz. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 28-36 mm. A legna­gyobb fehérlepkefaj hazánkban. A nőstény elülső szárnyának középterében két fekete pötty, illetve az belső szegély középtáján egy fekete csík díszlik, amelyek a hímről hiányoznak. Hátulsó szárnyuk fonákja sárgás, szürkés pik­kelyekkel telehintve. A nyári nemzedék példányai erőteljesebben rajzoltak.Három, egymásba folyó nemzedéke május elejétől ok­tóber közepéig repül. Élőhelye: kertek, virágos rétek, utak szegélye - síkvi­déktől hegyvidékig. A hernyó tápnövényei különböző keresztesvirágúak, így olykor konyhakertekben kártevő is lehet. A legegyszerűbben a hernyók összeszedésével védekezhetünk ellene.