Az Urál-vidékén felfedezett faj Közép-Ázsia nyugati felén (Nyugat-Turkesztánban), valamint Közép-Európában él. Ponto-kászpi faunaelem, Magyarországon kívül csupán Türkmenisztánból és Törökországból vannak új előfordulási adatai. Hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát, sztyepreliktum faj. Biztos élőhelyei Magyarországon a Vértesre és a Keleti-Bakonyra korlátozódnak. Irodalmi adatok szerint előfordul még a Pilisben és Veszprém környékén.
Nyílt és félig záródott dolomit sziklagyepekben, dolomitplatókon fordul elő, igen érzékeny a gyep záródására. A hímek nappal repülnek, napsütéses időben, május folyamán. Fejlődési alakjai és tápnövénye(i) egyelőre ismeretlenek.
Az imágó szárnyai, különösen az elülsők, nyújtottak. Alapszíne sárgásszürke, az elülső szárny tő- és középterében az erek mente fehér, maguk az erek sötétbarnák. A külső harántsáv széles, fehér. A szegélytér külső fele fehér, de az erek az alapszínnel megegyező színűek. Rojtja hosszú fehér, az ereknél sötétbarna csíkozással. A nőstények csökevényes szárnyai keskenyebbek és világosabb színűek, velük csak pár méteres távolságok megtételére képes. A hím csápja tollas, a nőstényé fonalas. Más araszolófajjal nem téveszthető össze (esetleg habitusban hasonló egyes molylepke csoportokhoz).