Phragmatiphila nexa

Sík- és dombvidéki üde, hűvösebb mikroklímájú területeken, folyók, tavak környékén, lápokban élő faj, tápnövényei Glyceria, továbbá Carex és Tiphia fajok. A tapasztalatok szerint előnyben részesíti az olyan nedves, nádasokkal kevert, lápos élőhelyeket, ahol a nád sávjának egy része a fás, ligetes sávban helyezkedik el. Szinte mindig egyesével és csak a legnagyobb szerencsével figyelhető meg, roppant lokális és ritka faj, országos viszonylatban is nagyon kevés adattal (például: Ócsa, Bugac, Dabas, Kis-Balaton, Budapest környéke). Egynemzedékes, július végétől, illetve augusztus elejétől szeptember közepéig rajzik. A Vörös Könyv aktuálisan veszélyeztetett fajként említi.

A test és a szárnyak alapszíne barna, az elülső szárny középtere sötétebb árnyalatú az alapszínnél. A középtérben jól kivehető fehér, feketével keretezett „L” mintázat foglal helyet. A rojt tővonala sötétbarna.

Az imágók közvetlenül a szürkület beállta után jelennek meg a fényen, később már csak elvétve láthatók példányai.