A közép-európai populációk habitusképük alapján egymástól jól elválaszthatók, ennek ellenére a szerzők többsége a Magyarországról leírt és a Kárpátokban, valamint a balkáni hegyvidékeken széles körben elterjedt alfajt (ssp. delattini Varga, 1970) nominotipikus alfajjal azonosítja. Csak az Aggteleki-karszton és a Bükk-fennsíkon fordul elő, a Vörös Könyvben veszélyeztetett fajként szerepel.
A tor és az elülső szárnyak rozsdabarnák. Az elülső szárnyak középtere sötétbarna, melyet a fehér keresztvonalak határolnak. a középtérben a halványan kivehető a fekete hullámvonal és holdfolt. A szárnyak külső szegélyterének rojt felöli szegélye és a szárnycsúcs feketés árnyalatú. A rojt szürkésbarna színű, közepén egy fekete vonal húzódik hosszanti irányban. A hátulsó szárnyak egyöntetű csokoládébarna színűek, a rojt hasonló, de világosabb árnyalatú mint az elülső szárnyakon.