Pheosia gnoma

A Palearktikum középső és északi részein — a Távol-Keletig — elterjedt faj Magyarországon szórványosan fordul elő, ritka. Az északkeleti Alföldön (Bátorligeten), a Zempléni-hegységben, a Bükk hegységben, az Északborsodi­karsztvidéken, valamint Nyugat- és Dél-Dunántúlon fogták, ismert lelőhelyeinek nagyobb része az utóbbi területen van, s az itteni nyíresekben a legkevésbé ritka. Nyíresekben, égerligetekben, nyírrel elegyes lomberdőkben él. Tavaszi (V—VI) és nyári (VIII eleje—IX eleje) nemzedéke van. A mesterséges fény mérsékelten vonzza, normál fényű lámpára nem, csak higanygőzlámpa fényére repül. Petéje zöldesfehér, 2-3 darabonként helyezi el azokat a tápnövény leveleire. Hernyója különböző árnyalatú barna, ritkán zöld, púpján feketés folt van, oldalán széles, narancssárga sáv fut. Légzőnyílásai fehérek, feketével szegélyezettek. Nyáron, majd ősszel elsősorban a közönséges nyíren (Betula pendula) él, a Dél-Dunántúlon helyenként égeren (Alnus glutinosa) is. Sötétbarna vagy vörösbarna bábja van, az őszi báb áttelel (= dictaeoides EsPER, 1789).

A palearktikum középső és északi részein elterjedt, hazánkban ritka faj. Főleg a Dunántúlon és az Északi-középhegységben élnek populációi, ott, ahol nyíresek, égerligetek vagy nyírrel elegyes lomberdők vannak. Évente két nemzedéke repül, az első május-júniusban, majd a második augusztus-október elején,  hernyója Betula pendula-n (közönséges nyíren) fejlődik.

Az imágó elülső szárnya nyújtott, belső szegélyén kicsiny pikkelyfog van. Az elülső szárny ék alakú foltja a külső szegletnél rövidebb, szélesebb és gyöngyfehér. Az elülső szárny szegélyterében lévő fehér vonalak rövidek és elmosódottak. A hátulsó szárny sárgás, vagy barnás, az elülső szegély mentén is sötétebb. A potrohot rövid lesimuló, a lábakat hosszú, sűrű szőrzet fedi, fején és torán sötétbarna, a potroh elülső szelvényei vörösbarnák, majd sárgásbarnák.