A lepke valószínűleg mindenütt megtalálható, ahol tápnövénye a keleti szarkaláb (Consolida orientalis) él, elsősorban búzatáblák, szántóföldek mezsgyéin akadhatunk rá mind a növényre, mind pedig a rajta táplálkozó hernyókra. Mivel ugyanakkor a szarkalábat kertekben dísznövényként is ültetik, ezért a lepkefaj egyes esetekben települések belterületén is megjelenhet, mégpedig igen komoly egyedszámban, ami csak azért nem annyira nyilvánvaló, mert ilyen helyeken a lepkészek jellemzően nem végeznek lámpázásokat. A fajnak természetes élőhelyein csak egy-két példánya érkezik a fényre és általában véve kifejezetten ritka. Ritkaságát feltehetően a mezőgazdaságban használatos túlzott vegyszerezés okozza. Két nemzedéke fejlődik ki évente, az első május végétől, míg a második július elejétől / közepétől rajzik.
Színezete jellegzetes, halványlila alapszínét barna és sötétlila mintázat tarkítja. A gallér és a válltakarók sárgásbarnák. Az elülső szárnyak alapszíne halványlila, a tőtér erősödő barnás behintésű. A keresztvonalak kettősek, lila színűek, az általuk közrezárt középtér alapszínű, a hullámvonal elmosódott, csupán a szárny külső szegélyénél erősödik be. A vesefolt vehető ki jól, melyet sötétbarna vonal keretez. A külső keresztvonal utáni szegélytér belső fele barnás behintésű, míg a külső világos alapszínű. A tővonal folytonos, barna színű. A hátulsó szárnyak erei és szegélytere barna behintésű, a tővonal lila színű. A rojt az elülsőszárnyakon sárgás, míg a hátulsókon fehér színű.