Pontomediterrán faj, Dél-Franciaországtól szórványos populációkkal a Kárpát-medencén, a Balkán félszigeten át Kelet-Törökországig és Dél-Ukrajnán át az Ural lábáig terjedt el. A franciaországi, illetve a közép- és kelet-törökországi populációk önálló földrajzi alfajokat képeznek. Areájának nyugati részében kifejezetten ritka. Hazánkban számos lelőhelye ismert, meleg, száraz és nyílt gyepekhez kötődik; mészkő- és dolomit-sziklagyepekben gyakori is lehet. Egyetlen nemzedéke március első napjaitól május elejéig repül, repülési ideje kifejezetten rövid és jól szinkronizált, de hogy ez mikorra esik, azt erősen befolyásolja az adott téli periódus hossza. A mesterséges fény erősen, a csalétek kevésbé vonzza. Hernyója fiatalon almazöld, világossárga sávokkal, később vöröses, szürkésbarna elemekkel sűrűn fedve. Hátvonala fehéressárga, mellékhátvonala vékonyabb, sárgás. Oldalvonala széles, sárga, fölötte vannak a légzőnyílások. Feje mézsárga, világossárga nyakszalaggal. Talajban bábozódik, bábként telel. Tápnövényei Fragaria, Plantago, Stellaria, Pulsatilla és Lamium fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke (= cincta FABRICIUS, 1787). [Ronkay&Ronkay, 2005]