Peribatodes umbraria

Kifejezetten déli elterjedésű faj, elsősorban a Földközi-tenger mellékéről mutatták ki. A Magyarországról ismert példányok zömét a Pesti-síkon, a Duna-Tisza közén, valamint a fóti dombvidéken gyűjtötték (ez utóbbi helyen fogták a legtöbbet). Néhány egyed előkerült továbbá a Bükk hegység előteréből, Jósvafőről és az Aggteleki-karsztról is.

Évente két nemzedéke repül, a hímek korábban jelennek meg, mint a nőstények. Az első nemzedék hímjei május - júniusban, a nőstények júniusban, a második nemzedék hímjei pedig augusztusban, míg a nőstények augusztus - szeptemberben rajzanak. Hazánkban a faj hernyója fagyalt (Ligustrum vulgare) fogyaszt.

Az imágó szárnyainak alapszíne világos, csaknem fehér, sötét színű rajzolata kiugrik, markáns. Feje, válla, torának elülső fele világosszürke, vállát fekete csík szegélyezi. Torának hátsó része fehér, három fekete illetve sötétbarna csíkkal. Potroha világos sárgásszürke, oldalt fehér, a gyűrűk mentén fekete. Szárnyainak alapszíne ugyancsak fehér, illetve egészen világos szürkésfehér, több-kevesebb sárgás fénnyel. A rajzolat sötétbarna sávokból, apró vonalakból és halványabb barna foltokból áll. Elülső szárnyának tőtere világosszürke, a foltok kávébarnák, a vonalak sötétbarnák. A középteret határoló sávok közül a belső harántsáv szélesebb, a külső keskenyebb. Az utóbbit a szegélytér felől egy fehér csík kíséri. Középterének alsó harmada sötétbarna, az elülső kétharmada fehér, és barnán vonalkázott. A középfolt jól látszik, de olykor beleolvad a belső harántsávba. Szegélytere kávébarna, világosszürke és sötétbarna rajzolattal. A szegélytérben fehér szegélysáv fut. Hátulsó szárnyának alapszíne fehér. A középteret határoló harántsávok finomak, vékonyak.. A nőstények alapszíne (elsősorban a hátulsó szárnyé) valamivel sötétebb, és gyakoribb köztük a melanizmus is.