Parnassius mnemosyne

Nagy lepke, széles lekerekített szárnyakkal. Tora és potroha bozontosan szőrös, a nőstényé majdnem csupasz. Alapszíne krétafehér, elülső szárnyának felső szegélye, csúcsterének és külső szegélyének nagy része áttetsző. A rajzolat a sejt közepén és végén elhelyezkedő, nagyon változó alakú és terjedelmű két fekete foltból áll. Elülső szárnyának csúcsa és külső szöglete lekerekített, gyakran észlelhető az elülső szárny átlátszó külső szegélyterében egy kerek pettyekből álló gyöngysor, a pettyek az érközökben helyezkednek el és színük megegyezik az alapszín fehér árnyalatával. Hátulsó szárny görbe tojásdad, töve megnyúlt, szegélye ívelt, az erek szabadok, a belső szegély homorú. Hátsó szárnyának belső szegélye fekete, a belső szögletből a sejt alá gyakran fekete foltocskák húzódnak. A potrohot és a hátulsó szárny belső szegélyét fehér szőrzet díszíti. A nőstény potrohán alul szaruszerű, vékony falú tok látható (sphragris), amely párosodás közben a hím által kiválasztott és megszilárdult anyagból rakódik le.

Extramediterrán-európai faunaelem, üde lomberdei (nemorális erdőszegély) faj. Policentrikus elterjedésű nyugat-palearktikus faj, amely Magyarországon főleg a domb- és hegyvidék lakója. Elterjedésére jellemző, hogy az Alföld korábbi nagy folyórendszerei mentén, a „montán” elemekben gazdag aljnövényzetű magas természetességű keményfás ligeterdőkben izolált reliktum-populációi vannak.

Élőhelyei liget- és láperdők, üde lomboserdők. Domb- és hegyvidékeken nedvesebb réteken, kaszálókon él, illetőleg síkvidékeken nagyobb folyóink mentén (Duna, Tisza, Kőrös).  Hernyójának tápnövényei különféle keltike fajok (Corydalis spp.), elsősorban az igen gyakori odvas keltike (Corydalis cava), hernyója éjjel táplálkozik. Imágója április elejétől június végéig (vagy akár július elejéig is) repül, a rajzási csúcs május végére esik.