Parexarnis fugax

Nyugat- és Közép-Európától az Ural-lábi homokterületeken át Kínai-Turkesztánig terjedt el. Magyarországon a meleg homokpuszták, mész és dolomitgyepek jellemző faja. Egynemzedékes, május végétől - közbeiktatott aestiválással - szeptember közepéig repül. Hernyóként telel, május elején bábozódik. A hernyó fényes világosbarna, hátán két széles, erősen szakadozott, az alapszínnél sötétebb sávval. Oldalvonala világos, fekete légzőnyílásokkal. Nyakpajzsa fehéres, két fekete sávval és két fekete folttal, feje világosbarna. Irodalmi adatok szerint lágyszárúakon polifág, leggyakrabban Euphorbia-fa]okon táplálkozik. Típuslelőhely: Magyarország [Ronkay&Ronkay, 2005]. Hazánkban egykor - nagyjából a '70-es évekig - egyes élőhelyeken (például az Északi-középhegységben, Budapest környékén) akár gyakori is lehetett. Ezt követően eltűnt, Magyarországon évtizedek óta nem látták.

Az elülső szárny olajszürke vagy világos zöldesszürke, intenzív szemcsés fehér és barna behintéssel. A rajzolati elemek széles-pásztásak, eléggé elmosódottak. A belső és külső keresztvonal kettős, széles, erősen hullámos, sárgás kitöltésű. A körfolt apró és homályos, néha hiányzik, a vesefolt ellenben nagy, részben halványan körülrajzolt, részben csak szürkés kitöltése jelzi. A rojttő egy fekete pontsor, a rojt zöldesszürke. A hátulsó szárny selymes sárgásfehér, a szárnytő és az erek sárgásszürkével fedettek. A holdfolt elmosódó, de mindig megvan.