Paraboarmia viertlii

A fajt Viertl Adalbert pécsi lepkész fedezte fel a Mecsekben még a 19. században. Ezt követően Kis-Ázsiától a Balkánon át a Kárpát-medence egyéb pontjain is megtalálták, de Franciaországban ugyancsak élnek populációi.  Rendkívül lokális, pontomediterrán faunaelem. Hazai areájának súlypontja a Dunántúlra esik. Főként a Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben és a Villányi-hegységben elterjedt. Kisebb populációi élnek továbbá a Bükkben és az Aggteleki-karszton.

Biológiája alig ismert. Az imágók június-júliusban figyelhetők meg tölgyesekben, karsztbokorerdőkben. Főként a tisztásokkal tarkított, lazább szerkezetű, idősebb tölgyerdőket kedveli. Hernyója nagy valószínűséggel tölgy fajokon fejlődik.

A rendkívül szűk elterjedésű fajt elsősorban a Kárpát-medencében, vala­mint a Taurus-hegységben találták. A magyarországi populációk megegyeznek a törzsalakkal. A Dunántúl néhány pontján és az Alföldön (Agasegyháza) gyűj­tötték száraz tölgyesekben; ritka. Egyetlen nemzedéke VI—VII-ben repül. Her­nyója tölgyön él; a faj életmódja még alig ismert. [Vojnits,1980]