Panolis flammea

Euroszibériai faj, a Palearktikum északi és középső zónájában szélesen elterjedt. A távol-keleti és japán populációk a legújabb vizsgálatok szerint önálló, aflammea-val vikariáló fajt alkotnak (Japonica DRAUDT, 1935). Fenyvesek lakója, Észak- és Nyugat-Európában általánosan elterjedt, ismert fenyőkártevő, Közép- és Dél-Európában sokkal szórványosabb és ritkább, tényleges kártételéről nincs újabb kori adatunk. Noha eredendően a lucos és erdeifenyves övek állata, hazánkban a nagyarányú fenyőtelepítéseknek köszönhetően már szinte mindenütt előfordul és leginkább a feketefenyvesekben szaporodott el; egyes nagykiterjedésű, új telepítésekben kifejezetten gyakori is lehet. A mesterséges fény erősen vonzza, csalétken csak igen ritkán észlelték. Egyetlen nemzedéke március közepétől június elejéig repül. Hernyója zöld, három egyforma szélességű fehér vagy sárgás hosszanti sávval. A sávok között a zöld alapszín vékonyan feketével szegett. Oldalvonala sárga, a has zöld, a lábak barnásak hálószerű piros rajzolattal. Bábként telel. Tápnövényei Pinus és Picea fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. (= griseovariegata GOEZE, 1781;/ráz/?er<iaLoscHEGE, 1785; te/í/era PAYKULL, 1786;spretaFABRicius, 1781;/rá* DE VILLERS, 1789). [Ronkay&Ronkay, 2005]