Paidia rica

Magyarországon ritka, szórványosan előforduló faj, elsősorban hegyvidéken él, így Sopron környékén, a Bakonyban, Budapest környékén, valamint a Tornai-karszton. Egy nemzedéke június-júliusban repül. Hernyója áttelelés után tavasszal vagy a nyár második felétől májmoha-féléken, főként Marchantia fajokon él.

Az imágó teste vörösesbarna, némi szürkés szőrzettel, az ajaktapogató csúcsa és a lábszárak sötétebb barnásak, a csáp is barna. A szárnyak szélesek, eléggé nyújtottak, nem csúcsosodnak ki, az elülső szárny külső szegélye erősen ívelt. Az elülső szárny alapszíne sárgásbarna vagy vörhenyesbarna, erősen áttetsző. A szárnyon erős sárgás vagy bronzos csillogás is megfigyelhető, főként a külső térben. A szárnytő feketésbarna, az elülső szegély éle is sötétbarna. A 2 keresztvonal sötét szürkésbarna, foltokra szakadozott, kivéve a belső szegélynél és a sejt fölött, ahol vonallá folyik össze. A sejtvégi folt éles, 2 pontból áll, a szegélytér az alapszínnél árnyalatnyival világosabb. A hátulsó szárny világosabb árnyalatú, áttetszőbb, mint az elülső, rajzolatlan, szegélytere kissé sötétebb.

A lokális és ritka pontomediterrán faj [cinerascens (HERRICH-SCHAFFER 1845)] nyugati, vörhenyes alapszínű alfaja Magyarországon is ritka. Eddig csak Sopronból, a Bakonyból és környékéről, Budapest környékéről, és az Északi Középhegység északkeleti részéből ismerjük. Egy nemzedéke VI, VII-ban repül. A hernyó szürke. Hátán 2 sorba rendeződött sárga foltok vannak. Oldalain szürkés szemölcsöket látunk, melyekből piszkossárga vagy szürkés szőrök állnak ki. A nyár második felétől, áttelelés után tavasz végéig májmoha-fajokon, elsősorban Marchantia-fajokon él. Laza szövedékben bábozódik; kövek alatt vagy repedések ben találhatók meg (= murin auct.; vestita HüBNER, 1803). [Vojnits et al. 1991]