Pachetra sagittigera

Eurázsiái faj, Spanyolországtól kezdődően folyamatos areával egészen Mongóliáig elterjedt. Külső megjelenésében helyről helyre erősen változó állományai vannak, azonban önálló alfajoknak csak a keleti és nyugati perempopulációk tekinthetők. Egynemzedékes, április végétől június végéig repül, a mesterséges fény erősen vonzza, de a csalétket kerüli. Hernyója barnásszürke, néha erősebb melegbarna behintéssel, hátvonala éles sárgásfehér, mindkét oldalán vékony fekete kísérővonalakkal. Mellékhátvonala és oldalvonala keskeny, barna. Feje sárgás, barnán rácsozott, két íves barna csíkkal. Hernyóként telel, április elején bábozódik, legtöbbször talajfelszínen vagy avarban készített laza szövedékben. Polifág, elsősorban egyszikűek (pázsitfűfélék) leveleit fogyasztja. (= leucophaea [DENIS &SCHIFFERMÜLLER], 177'5; fulminea FABRICIUS, 1781; vestigialis ESPER, 1785 ; ravida ESPER, [ 1789]). Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]