Eurázsiái faj, Európában az északi és középső részeken található, ázsiai elterjedése kevéssé ismert, eddigi legkeletibb előfordulási adata Nyugat-Szibériában van. Kedveli a hűvös csapadékos élőhelyeket, Magyarországon elsősorban a középhegységekben gyűjthető, a sík- és dombvidéken csak nagyobb, zárt, humid erdőkben találták. Erősen lokális, csak kevés helyen figyelték meg nagyobb egyedszámban és sehol sem gyakori. A mesterséges fény erősen vonzza, a csalétek iránt kevésbé érzékeny. Egy nemzedékes, március végétől május közepéig repül. Hernyója világoszöld, három vékony, fehéres hátvonallal. A fehér, barna keretű légzőnyílásokat két finom fehér csík között találjuk. Feje világos, alsó harmada fehérrel pöttyözött. Polifág, de elsősorban fás növények barkáit és leveleit fogyasztja. Bábként telel. Típuslelőhely: Norvégia (= populi STRÖM, 1783; subplumbeus HAWORTH, 1803; intermedia STEPHENS, 1825; ocularis FREYER, 1833). [Ronkay&Ronkay, 2005]