A II. világháborút követő időszakban ez a faj az alföldi gabonaültetvényekben többfelé nagyon gyakori volt, ennek következtében mezőgazdasági kártevőnek minősítették. Ezt követően – főként a mezőgazdasági üzemi termelés gépesítése és a vegyszerezés miatt – a hetvenes évekre szinte mindenütt teljesen visszahúzódott, a kilencvenes évekre pedig már csak a Bükk-hegység déli előterében, a Fertőmelléken és Békés megyében észlelték, de a megfigyelések itt is nagyon ritkák és véletlenszerűek. Napjainkban az egyik legritkább magyarországi bagolylepke.
Az imágó teste és szárnyai halványsárgák. Az elülső szárnyakat hosszirányú világosabb sávok és foltok tarkítják. A hátulsó szárny alapszíne megegyezik a világos foltokéval, míg az erek színe az elülső szárnyak alapszínével megegyező.