Transzpalearktikus faj, Eurázsia középső, viszonylag nedves arboreális zónájában él. Areája Nyugat-Európától Japánig terjed, de erősen sporadikus, a szibériai erdőssztyeppzóna nagy területeiről hiányzik. Nagy elterjedési területe ellenére mindenütt igen lokális és ritka, csupán a paci-fikus erdő vidékek egyes pontjain találták esetenként gyakoribbnak. Magyarországról eddig csak kevés lelőhelye ismert (a nyugati határszél néhány pontja, Kaposvár, Budai-hegység, az Északiközéphegység egyes körzetei és az Alföld ről ismerjük), mindenütt ritkaságszámba megy. Élőhelyei erősen nedves és hűvös, dús aljnövényzetű erdőterületek, patakvölgyek és szurdokerdők. Noha igen aktív, jó röptű állat, fényen csak kivételesen fogták, mivel szeret a fénykör szélén maradni és csak ritkán közelíti meg a fényforrást (így egyedi esetektől eltekintve a fénycsapdák anyagába sem kerül bele). Sokkal sikeresebben gyűjthető csalétken és több alkalommal figyelték meg nappal is mozgó, táplálkozó példányait. Egyetlen nemzedéke ősszel, majd áttelelés után tavasszal repül, enyhébb időjárás esetén téli napokon is mozog. Hernyója bársonyos narancssárga, hátán sötétebb, vöröses behintéssel. Oldalvonala sárgás, alatta találhatók a fehér, fekete keretű légző-nyílások. A nyakpajzsa feltűnően nagy, fekete, sárga szegélyű. Feje barna. A hernyó kannibál, laza földszövedékben bábozódik. Tápnövényei apróbb kétszikűek (Plantago, Taraxacum, Fragaria, stb.). Típuslelőhely: Németország, Brandenburg környéke (= serotina OCHSENHEIMER, 1816). [Ronkay&Ronkay, 2005]