Odontosia carmelita

Elsősorban Európa északi és keleti részein él, de előfordul Észak-Olaszor­szágban, Délnyugat-Németországban és a Déli-Kárpátokban is. Nálunk eddig csak a Zempléni-hegységben Sopron környékén, a Kőszegi-hegységben és Sarkad-Reme­tén fogták. Egy kora tavaszi nemzedéke van, III végétől, IV elejétől repül, V elejéig. Síkvidéki nyírlápok, domb- és hegyvidéki nyíresek lakója. Sárgászöld hernyója lapított, hátán 4 sorba rendeződött, sárga, lapos ránccal. Oldalain 1-1 árga, szakadozott sáv van, a fekete légzőnyílásokat vörös folt veszi körül. A fej középen mélyen bevágott. Nyáron és ősz elején idősebb nyárfákon él. Talajmélyedésekben, laza szövedékben bábozódik. A báb áttelel.

Magyarországon csak a hűvösebb hegyvidéki nyíreseinkből ismert, nagyon alacsony egyedszámban. 1995 előtt mai határainkon belül kevesebb mint 10 példányt gyűjtöttek a Zemplénben, a Köszegi-hegységben, Sopron környékén és Sarkad-Remetén. 1995-ben 2 példánya került elő a Soproni-hegységből, majd 1998-ban még 2. A következő években egy idős nyíresben megtalált állománya viszonylag stabilnak mondható, amíg az idős nyírek letermelésre nem kerülnek. Sajnos a hazai erdőgazdálkodás nem preferálja sem a meglévő nyíreseink hosszú távú fenntartását, sem új nyíresek telepítését, emiatt a fajt aktuálisan veszélyeztetettnek tartjuk. Évente egy korai nemzedéke repül március végétől május elejéig.

A fej és a tor sötétbarna, a tor hátulsó szegélyén világos pamacs van, potroha vörösesbarna. Az elülső szárny megnyúlt, de meglehetősen széles, külső szegélye fogazott, a belső erőteljes pikkelyfoggal. A szárny fogazása a szegély közepénél erőteljesebb. Az elülső szárny sötétebb, hátulsó világosabb lilásbarna, olykor sárgás behintéssel. A harántsávok elmosódottak, az ereket sötét pikkelyek fedik. Az elülső szárny elülső szegélyénél, közel a csúcshoz fehér ékfolt van, a belső szegély pikkelyfoga sötét. A hátulsó szárnyon világos harántsáv húzódik, a szárnyak rojtja fehér-barna csíkozású. A test sűrűn gyapjas.