Odontognophos dumetata

Palearktikus, déli elterjedésű faj, amely Közép-Európában csak kevés helyen fordul elő, legészakabbr élőhelyei Lengyelországban vannak. Dél-Európán és néhány közép-európai területen kívül kimutatták még Északnyugat-Afrikából, valamint a volt Szovjetunió európai részének déli vidékeiről és Közép-Ázsiából is.

Hazánkban elterjedt, de többnyire gyér egyedszám jellemzi. Lelőhelyeinek  zöme  középhegységeinkben van;  a Bakonytól egészen az Eperjes-Tokaji-hegységig gyűjtötték. Különösen sok előfordulási helye ismeretes a Dunazug-hegységben, továbbá a Duna-Tisza közén. A Balatontól délre csak Vörs közelében és a Mecsekben került elő.  Főként a hegyvidék szárazabb helyein, füvesebb lejtőin és ritkás erdőiben jellemző.

A faj egyedei  karszbokorerdők és száraz tölgyesek tisztásain, laza homokréteken és sziklagyepes lejtőkön repülnek. Hernyója elsősorban benge fajokon (Rhamnus spp.) él. Egyetlen nemzedéke júliustól szeptemberig rajzik.

Az imágó feje és tora világos csokoládébarna, potroha kissé szürkés. A szárnyak felületének világos csokoládébarna színe enyhén sárgába hajló. A külső szegélytér sötétebb barna, az elülső szárnyakon szélesebb, és alig mutat átmenetet az alapszínbe, így élesen elüt attól. A hátulsó szárnyon a külső szegélytér sötét színe fokozatosan megy át az alapszínbe. A sötétbarna szegélytér a belső harmadánál elmosódott, az alapszínnel megegyező színű, a külső szegély futását követő – tehát hullámos – szegélysáv fut rajta végig, amely az elülső szárnyon markánsabb. A csúcstér az alapszínnel megegyező színű. Az elülső szárnyon a középteret határoló belső és külső harántsáv feketésbarna és pontokra, illetve foltokra szakadozik. A középső harántsáv kettéosztja a középteret, mégpedig úgy, hogy hozzávetőlegesen felezi a két másik harántsáv által bezárt felületet. Mindhárom harántsáv összeköti az elülső és a belső szegélyt, és közülük a külső a legerőteljesebb. A hátulsó szárnyon a külső harántsáv markáns, ezen belül csak elmosódott foltok vannak. A külső harántsáv mellett mind az elülső, mind pedig a hátulsó szárnyon feltűnő sötét sáv, „árnyék” húzódik, amely megközelíti, de nem éri el a szárny elülső szegélyét. A középfoltok az elülső szárnyon alig vehetők ki, a hátulsó szárnyon jól látszanak. A fonák alapszíne szürkéssárga, sárga fénnyel. Alfaja az Odontognophos dumetatus vindobonicus.

Déli elterjedésű faj, amely Közép-Európában csak kevés helyen fordul elő, legészakabbra pedig Lengyelországba hatol. Dél-Európán és néhány közép-európai területen kívül kimutatták még Északnyugat-Afrikából, a Szovjetunió európai részének déli vidékeiről és Közép-Ázsiából is. A magyarországi populációk megegyeznek a Dalmáciából leirt törzsalakkal. Hazánkban elterjedt, de többnyire gyér egyedszámban lép fel. Lelőhelyeinek a zöme a Magyar-középhegységben van; itt a Bakonytól az Eperjes Tokaji-hegységig gyűjtötték. Különösen sok előfordulási helye ismeretes a Dunazug-hegységben. A Balatontól délre csak Vörs közelében és aMecsek-hegységben kerültelő. Leggazdagabb lelőhelyei a Duna-Tisza közén vannak; különben a hegyvidék szárazabb helyein, füvesebb lejtőin és ritkás erdőiben él. A Tiszántúlon eddig mindössze egy példányát gyűjtötték. A Gnophos-fajok legnagyobb részétől eltérően nem ragaszkodik a köves, sziklás területekhez, az imágók inkább karszt-bokorerdők és száraz tölgyesek tisztásain, laza homokréteken és sziklagyepes lejtőkön repülnek. Egyetlen nemzedéke VII-IX-ben található. Hernyója hosszú, hússzínű, felül sötétebb gerincvonala fekete, oldalán sárga foltok vannak. Elsősorban Rhamnuson él. [Vojnits,1980]

Szárnyainak alapszíne homokszürke, a külső szegélytér barna. Az egész szárnyfelület lilás tónusú, amely különösen a barna szegélytéren szembe­szökő. Az alapszínben elszórtan apró fekete pontok vannak. A szegélysáv keskeny, élesen határolt, s megszakítás nélkül köti össze az elülső és a belső szegélyt. A barna szegélytér mind az elülső, mind pedig a hátulsó szárnyon élesen elválik az alapszíntől, átmenet nincsen. Elülső szárnyán a belső és a külső harántsávot alkotó pontsor kiemelkedik, a középteret elválasztó középső harántsáv elmosódott. A külső harántsáv mellett nincs sötét színű sáv, „árnyék". A hátulsó szárnyon a külső harántsáv megvan, de árnyék itt sincsen. A középfolt a hátulsó szárnyon gyengén, az elülsőn nem vagy alig látszik. Fonákja piszkossárga. — Az Alsó-Ausztriában elterjedt populációhoz tartozó példányok megjelenése Nyugat-Magyarországon (pl. Mosonmagyaróvár térségében) nem kizárt [dumetatus ssp. vindobonicus VOJNITS, 1967]