A Palearktikum nyugati területein meglehetősen szórványosan előforduló faj, hazánkban igen ritka, csak néhány hegyvidéki területről került elő. (Mátra, Bükk, Zemplén, Bakony, valamint a Tihanyi-félsziget). Egy nemzedéke június-júliusban repül. Hernyója zuzmókon, valamint májmohákon táplálkozik, lárva alakban telel át.
Az imágó elülső szárnya rövid és viszonylag széles, csúcsa kissé hegyes, a hátulsó lekerekített. Teste halvány vörhenyesszürke szőrzettel borított, lábai vörhenyesbarnák, a csápok tövén nagy, világosszürke pikkelypamaccsal Az elülső szárny alapszíne világos, áttetsző vörhenyesbarna vagy vörhenyesszürke, némi gyöngyházas fénnyel, rajzolata igen halvány, sokszor erősen elmosódó, sötétebb barna vagy barnászürke. A két keresztvonal erősen zegzugos, az ereknél kisebb foltokká kiszélesedő vonal van. A sejt közepén lévő pont éles, ez a szárny legsötétebb rajzolati eleme. A hullámvonal jól látható, széles, gyakran, gyakran szétfolyó sötétebb pászta környékén az erek némileg sötétebbek az alapszínnél. A hátulsó szárny áttetsző, világos vörhenyesbarna vagy vörhenyesszürke, gyöngyházfényű, teljesen rajzolatlan.
A Palearktikum nyugati részén szórványosan előforduló faj Magyarországon igen ritka: a Mátrában, a Bükkben, a Zempléni-hegységben, a Bakonyban és' Tihanyi-félszigeten fogták. Egy nemzedékes, VI, VII-ban rajzik. Petéje gömbölyded, halványsárga. Hernyója lapított, piszkossárga színű. Hátán fekete pontot vannak, a 7. és 10. szelvényen nagy, sötét foltot találunk. Szőrzete a hátán fekete oldalain piszkossárga. Nyár végén, majd áttelelés után tavasszal zuzmókon májmohákon él, amelyek köveken, kőfalakon, háztetőkön nőnek. Kövek alatt készíti el szőreivel kevert bábszövedékét. Bábja sárgás vagy zöldesfehér. S fekete, hátát 2 sor sötét folt díszíti (= hemerobia HüBNER, 1803; nuda Hüs 1803.) [Vojnits et al. 1991]